Az alap- és az alkalmazott kutatások integrációja- a hosszú távú versenyképesség záloga |
|
|
|
Az alap- és az alkalmazott kutatások integrációja-
a hosszú távú versenyképesség záloga
(Széchenyi terv által támogatott program bemutatása)
Dr. Dux László egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Biokémiai Intézet
Dr. Nagy Erzsébet laboratóriumvezető főorvos, Budai Irgalmasrendi Kórház Központi Laboratórium
A
kilencvenes évek első felében a hazai egyetemi-akadémiai kutatói szféra
számára jelentős előrelépést jelentettek az infrastruktúra
javító-műszerpark fejlesztő pályázati források és a PhD (doktori)
képzés megszervezése. A kilencvenes évek második felére a műszerpark
tényleges és erkölcsi elöregedése és a doktori iskolát elvégzők
elhelyezkedési nehézségei egyre nagyobb gondot okoztak. A vállalkozói
szféra a fejlesztési források és gyakran szándékok hiánya, a korábbi
saját kutatói bázis elavulása miatt innovációs versenyhátrányba került.
A
2000-2001. évben először meghirdetett Széchenyi terv Nemzeti Kutatás
Fejlesztési Program, jelentős forrásbevonás mellett, koncepcionálisan
új irányba terelte az egyetemi/akadémiai, illetve a versenyszféra
kutatás-fejlesztési együttműködését. Az „Életminőség Javítása” főirány
keretében nyertes pályázatunk az in vitro orvosi diagnosztika alap és
alkalmazott kutatásával, minőségbiztosítási, informatikai
fejlesztésével kívánja a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi-,
Orvosi- és Gyógyszerésztudományi Karainak, a Budai Irgalmasrendi
Kórház, a 77 Elektronika Kft., Roche Magyarország Kft. Diagnosztikai
Divízió, a HospNet Egészségügyi Informatikai Kft. és a QualiCont in
vitro Diagnosztikai Minőségellenőrzési Kht. szellemi és anyagi
forrásait hasznosítani.
|
Regionális egészségügyi együttműködés és az ebben rejlő forráslehetőségek |
|
|
|
Regionális egészségügyi együttműködés és az ebben rejlő forráslehetőségek
Dr. Szekeres Péter
egyetemi adjunktus
Pécsi Tudományegyetem OEC Pályázati Iroda
Sehol
nem szembetűnőbb a teljesítmény-alapú finanszírozás (az ellátók
versenyhelyzete), az egyes intézmények eseti fejlesztése, felújítása és
a progresszív betegellátás, a „Salus aegroti suprema lex” közti
ellentmondás, mint a közigazgatás határterületi, regionális szintjén. A
kialakított statisztikai régiók az egészségügyi ellátás szempontjából
az esetek döntő többségében egyben a befejezett ellátás földrajzi
határait is reprezentálják. Az egészségügyi szolgáltatók
versenyhelyzete ellenére (vagy pontosan e versenyhelyzet miatt)
feltétlenül szükség van regionális együttműködésre, a párhuzamosságok
kiküszöbölése, a források jobb allokációja és hasznosítása miatt még
akkor is, ha az egészségügyi rendszer racionalizálása, az együttműködés
formáinak és területeinek megtalálása nem könnyű feladat.
A
közeljövőben várható EU-csatlakozás, a fokozatosan megnyíló EU alapok
szükségessé teszik egy olyan koordináló regionális „ernyő” szervezet
meglétét, amely a prioritások meghatározásával, a szükséges önrész
megteremtésével ill. biztosításával maximálisan ki tudja használni az
adódó pályázati-támogatási lehetőségeket.
|
Minőségtanúsítás Európában |
|
|
|
Minőségtanúsítás Európában
Dr. Belicza Éva
szaktanácsadó
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ
A
minőségfejlesztés, minőségbiztosítás iránti igény növekedése az
egészségügyben általános jelenség. A szakemberek vitája arról folyik,
melyik az a minőségügyi rendszer, amely az egészségügyi intézmények
számára leginkább alkalmas, azaz hatékony eszközökkel képes fejleszteni
és biztosítani az ellátottak és ellátók biztonságát, az ellátás
hatékonyságát és eredményességét, illetve valamennyi érdekelt fél
elégedettségét.
A minőségügyi rendszer a szervezet működését és nem
a szakmai tevékenységet szabályozza. Külső felülvizsgálat során történő
megfelelés esetén kerül sor a tanúsítási igazolás kiadására, amely
meghatározott ideig érvényes. A tanúsítás így a vonatkozó szabványok
megfelelő alkalmazását ismeri el, nem a szakmai munka színvonalát.
Ennek az a logikája, hogy munkafolyamatok szabályozásán keresztül
valószínűsíthető a kedvező minőségű eredmény.
Az európai országok
különböző módszereket alkalmaznak saját egészségügyi intézményeikben a
minőség fejlesztésére. Jól ismert, de ritkábban alkalmazott minőségügyi
rendszer az ISO szabványcsalád, amelyet alapvetően termék előállító
szervezetek számára fejlesztettek ki, majd később kezdte a
szolgáltatási szféra is alkalmazni. Nemrégen elkészült az egészségügyi
változata is, de ennek alkalmazására vonatkozóan még nincsenek
tapasztalatok.
Általános gyakorlat, hogy az országok egészségügyi
intézményeik számára saját standard-alapú szabályozást dolgoznak ki, és
várják el azok alkalmazását. Ezek a standardok kiterjednek a szervezet
menedzseri gyakorlatára és betegellátó tevékenységére is. A standardok
elvárják, hogy az intézmények meghatározott területekre vonatkozóan
határozzák meg saját koncepciójukat és a kapcsolódó eljárásokat, ezzel
az intézményi működés átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá válik.
Az
egyik legújabb és gyorsan terjedő minőségfejlesztési gyakorlat a
minőségdíjak alapjául szolgáló, önértékelésen alapuló European
Foundation for Quality Management (EFQM) modell, amely azonban logikája
és az európai gyakorlat szerint sem tekinthető tanúsítható rendszernek.
|
A MOK szerepe az egészségügyi minőségfejlesztésben, tanúsításban |
|
|
|
A MOK szerepe az egészségügyi minőségfejlesztésben, tanúsításban
Dr. Fehér Miklós
elnök
NAT Egészségügyi Szakmai Akkreditáló Bizottság
“Az embernek nem lehet az a célja, hogy mindig jó lapjai legyenek, hanem az, hogy a rossz lapokat is jól tudja megjátszani.”
(Robert L. Stevenson híres angol költő a múlt században)
Valahogy
így kell nekünk is, az orvosoknak is szemlélni a minőségbiztosítás,
minőségfejlesztés témakörét. Minőségbiztosításra tudniillik az
egészségügy jelenlegi rossz anyagi helyzetében is, sőt ebben a
helyzetben még inkább szükség van.
Az orvosok viszonyát a
minőségbiztosításhoz pozitív és negatív tényezők befolyásolják. Az
orvosok szeretik és igénylik a jó minőséget, és az ezt biztosító
minőségfejlesztést, hiszen mindannyian szeretünk jól, szépen dolgozni;
tudjuk azt, hogy a minőségbiztosítás mellett munkák eredményesebb
lehet, tevékenységünk biztonságosabb. A jó minőségű munka után
betegeink elégedettebbek lesznek, ez megvédhet bennünket későbbi
pereskedésektől, és végül pedig a jó minőség fegyver lehet a többlet
finanszírozásért is.
Negatívan befolyásolhatja az orvosok
véleményét a minőségbiztosításról, hogy az ennek révén bevezetett
irányelvek, protokollok korlátozzák a gyógyítás szabadságát, pénzügyi,
gazdasági prioritásokat helyezhetnek előtérbe az egészségügyi prioritás
helyett, növelik a management túlsúlyát és veszélyt jelenthetnek a
külső ellenőrzés fokozása révén.
A kamarai tagok pozitív
viszonyulását erősíti az 1994. évi XXVIII. törvény a Magyar Orvosi
Kamaráról, mely a kamara köztestületi funkciói között megemlíti a
szakmai szabályok megalkotását, a továbbképzést és részvételt a
minőségi ellenőrzésben. Akkor, amikor a MOK a szakmai munka minőségét
védi, akkor tulajdonképpen eleget tesz cégszerű funkcióknak, melyek
között a tagok érdekvédelme mellett a közösségvédelme, és a kontárok
elleni harc is szerepel.
Az 1997. CRIV tv. az egészségügyről
kötelezővé tette az egészségügyi intézmények számára a belső minőségi
rendszer kialakítását és megemlíti a külső minőségbiztosító rendszer
kialakítását is.
A Magyar Orvosi Kamara felismerve a
minőségbiztosítás, s ezen belül a külső minőségtanúsítás fontosságát és
időszerűségét a Magyar Kórház Szövetséggel közösen az Egészségügyi
Minisztériumhoz fordult egy minőségtanúsító rendszer kialakítása
érdekében. A Minisztérium, különösképpen az egészségügyi miniszter Úr
támogatásával fordultunk a Nemzetközi Akkreditációs Testülethez (NAT),
hogy a testületen belül alakuljon Egészségügyi Szakmai Akkreditációs
Bizottság (EüSzAB). Ez év április 19-én megalakult a NAT-on belül az
EüSzAB, melynek tagjait az Egészségügyi Minisztérium, a MOK, az OEP, a
Magyar Kórház Szövetség, az ÁNTSZ, a Magyar Ápolási Egyesület, az
Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, a Magyar Gyógytornászok
Egyesülete és az Orvosi Kollégiumok Egyeztető Tanácsa javasolta. Az
EüSzAB elkezdte tevékenységét, melynek fő alkotó elemei a tanúsító
szervezetekkel kapcsolatos követelmények kidolgozása, a tanúsító
szervezeteket minősítő szakemberekkel szembeni követelmények
kialakítása, a minősítők oktatása, vizsgáztatása.
Az EüSzAB az előkészítő munka végeztével ez év október 31-re készen áll a tanúsító szervezetek minősítésére.
|
|
|