Van-e globalizáció az egészségügyben? |
|
|
|
Van-e globalizáció az egészségügyben?
Az EU belépés aspektusa a menedzsment szemszögéből
Prof. Dr. Eugen Hauke
egyetemi tanár, főigazgató
bécsi Kórházi Egyesülés
Az
európai egészségügyet még mindig az egyes országok különböző tradíciói
jellemzik. Az egészségügyi személyzet képzése különböző, eltérőek a
szolgáltatás-kínálatok, amelyeknek igénybe vétele országonként nagy
differenciát mutat, ugyanígy gyakran nem összehasonlítható a
szolgáltatások finanszírozása.
Maga a forrásfelhasználás nem
feltétlenül jellemző az egészségügy minőségére. A lakosság
elégedettsége is gyakran nehezen végrehajtható rendszerértékeléseket
mutat, amelyek nem mindig korrelálnak a szakértők elvárásaival.
A
régiókat átfogó szervezetek, mint a WHO, OECD, EU, évek óta
foglalkoznak ország-összehasonlításokkal; az ország-összehasonlításokat
többnyire nem megfelelően interpretálják, hanem változatosan
elidegenítve alkalmazzák, hogy bizonyos érdekekhez érveket adjanak,
hogy valamit tegyenek, vagy ne változtassanak. Eltekintve ezektől a
helytelen szokásoktól, ezeknek az összehasonlításoknak további
funkcióik vannak, nevezetesen nemcsak egyáltalán létrehozni az
összehasonlíthatóságot, hanem egy benchmarkingot
(üzem-összehasonlítást) is kiváltani a nívószerű szisztematikus javítás
irányába. Minden szakember számára világos, hogy az ilyen
szisztematikus változtatások az ilyen különböző nagy rendszerekben csak
hosszú távon és a további társadalmi és különösen gazdaságpolitikai
fejlődések haladásától függően mehetnek végbe.
Mégis úgy hiszem,
hogy egy szisztematikus konvergencia ismerhető fel. Ezt politikai,
információtechnológiai, orvostudományi, gazdasági és egyéb trendek
támasztják alá.
Az EU-ba való belépés még sokáig nem feltételezi,
hogy az egészségügyi rendszert közvetlenül az EU 15-höz hasonlóvá kell
tenni. Eddig az EU nem is priorizálta az egészségpolitikát. Az
egészségügynek a kiegyenlítése nem állt és most sem áll az előtérben; a
gazdaság- és a valutapolitikának éppúgy előnye van, mint a
mezőgazdasági politikának. Egy olyan dinamika, mint ami ma látható az
energiaszektorban, az egészségügyi szektorban nem várható.
Mégis egy
alapvető konvergencia nem hiányozhat: a menedzsment stratégiailag
minden országban fokozottan fog a várható változási folyamatokhoz
orientálódni, és jó lesz az ilyen trendeket idejekorán felismerni,
intézkedéseket tenni, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Különben
feladatait nem fogja teljesíteni.
|
|
Lépések az Európai Unió felé |
|
|
|
Lépések az Európai Unió felé
Dr. Szolnoki Andrea
főpolgármester-helyettes
Fővárosi Önkormányzat
Lépéseket
tenni lehet gyorsan, lehet lassan. Lehet sántítva, lehet könnyedén,
szaladva. Megbotlani is lehet, legfeljebb az egészségügy majd ellátja
sebeinket.
De az egészségpolitikai tervek, cselekvési programok csak
átgondoltak és megfelelően megtervezettek lehetnek, mivel itt az
egészségügyi ellátás rendszeréről, egészéről van szó, tehát azokról is,
akik elesve megsebesülnek és azokról is, akik a sebeket kötözik.
Az
Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükség van megfelelően
megalapozott és átfogó egészségügyi reformra, illetve a települések
igényeihez igazított, megfelelően előkészített egészségpolitikai
koncepcióra, illetve az azokra épült cselekvési tervekre, valamint a
végrehajtáshoz szükséges anyagi, személyi feltételek biztosítására.
A
Fővárosi Önkormányzat a folyamat előkészítése és hosszabbtávú
megvalósítása érdekében kialakította saját egészségpolitikai
koncepcióját, erőfeszítéseket tesz az ellátó rendszer hatékonyabbá
tételére (például teljesítmény monitoring rendszer kialakításával,
ágazati informatika rendszer létrehozásával), illetve hosszabb távra
előtekintve tervezi meg fejlesztéseit.
Ugyanakkor a koncepciók
gyakorlati kivitelezését csak megfelelő gyakorlati tapasztalattal
rendelkező és jól képzett szakemberek képesek véghezvinni, amely
szempontból a magyar orvosoknak nincs szégyenkeznivalója.
Az
egészségügyi menedzser képzettségű kollégák (kórházigazgatók,
intézményvezetők, ügyvezetők, stb.) a szférán belüli helytállása jól
példázza azt, hogy a komplexebb tudás megszerzése, a vezetési technikák
elsajátítása, a gazdasági ismeretek elmélyítése milyen fontos lehet
útban Európa felé.
|
Betegjogok érvényesülése a pszichiátriai betegek körében |
|
|
|
Betegjogok érvényesülése a pszichiátriai betegek körében
Fridli Judit
jogvédő
Társaság a Szabadságjogokért
A
betegjogok törvénybe foglalása biztosítja, hogy az egyén részt vehessen
azokban a döntésekben, melyek testi-lelki állapotára hatnak, továbbá
életminőségét vagy akár életesélyeit befolyásolják. E döntéseket az
érintett úgy tudja meghozni, ha orvosától széleskörű tájékoztatást kap
és képes ezeket az információkat saját értékrendjével összhangban
mérlegelni.
A pszichiátriai ellátás során számos olyan helyzet
adódhat, amikor az önrendelkezés közvetlen gyakorlása akadályokba
ütközik. A beteg halaszthatatlanul kórházi kezelésre szorul, ám abba
nem egyezik bele. A mentális zavar megfosztotta – ideiglenesen vagy
tartósan – döntési képességeitől.
Milyen törvényi feltételek
mellett engedhető meg, hogy valakit akarata ellenére gyógyító
intézménybe szállítsanak? Ki kapjon lehetőséget arra, hogy a
döntésképtelen beteg helyett a kezelési döntéseket meghozza?
Korlátozható-e a magát vagy másokat közvetlenül veszélyeztető beteg a
szabad mozgásban? Milyen speciális feladatai vannak a pszichiátriai
osztályokon dolgozó szakápolóknak, betegjogi képviselőknek?
E
kérdések számba vétele után foglalhatunk állást abban, milyen
lehetőségeket látunk a betegjogok betartatására a pszichiátriai
ellátásban. Látunk-e megoldást arra, hogy két érdek egyidejűleg
érvényesüljön: a pszichiátriai beteg kapja meg a szükséges kezeléseket,
ugyanakkor önrendelkezési jogát tartsák tiszteletben.
|
Foglalkoz(z)unk a betegjogokkal az egészségügyi felsőoktatásban?(!) |
|
|
|
Foglalkoz(z)unk a betegjogokkal az egészségügyi felsőoktatásban?(!)
Dr. Pogány Magdolna
főiskolai docens
Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Védőnő Szak
A
Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kara egyes szakain a
képzési programok része az egészségügyhöz kapcsolódó jogi ismeretek
oktatása. Az 1997. Évi CLIV. tv. az egészségügyről hatálybalépése óta a
tananyag részét képezi a betegjogok oktatása.
A különböző szakok
képesítési követelményei, valamint a rendelkezésre álló óraszámok
más-más keretet biztosítanak a hallgatók és az oktatók részére a
betegjogokkal történő foglalkozásra.
Az előadás ezeknek a kereteknek
a bemutatásával, valamint 239 diplomás ápoló, 50 gyógytornász, és 24
általános szociális munkás (egészségügyi orientáció) hallgató által,
különböző szempontok alapján megírt beszámolója alapján dolgozza fel a
hallgatók tapasztalatait a betegjogok gyakorlatban történő
érvényesüléséről.
Végső konklúzióként úgy fogalmazhatunk, hogy a
betegjogok, mint önálló tantárgy oktatása szükséges, de nem elégséges
az alapvető szemléletváltáshoz. Feltétlenül törekednünk kell arra, hogy
integráltan, más tudományterületek részeként is foglalkozzunk ezzel a
kérdéskörrel, hogy igaz legyen az egyik gyógytornász hallgatónk
megállapításának első mondata és fel sem merüljön a második.
„Ahogy
ezeket a jogszabályokat olvastam arra gondoltam, hogy ezeknek a
dolgoknak annyira természetesnek kellene lenniük, hogy talán nem is
lenne szükséges törvénybe foglalni őket. Aztán rájöttem, hogy hiába
vannak jogszabályokban megfogalmazva, sajnos mégsem tartják be őket
teljes körűen.”
|
Betegjogi képviselők a gyakorlatban |
|
|
|
Betegjogi képviselők a gyakorlatban
Ludván Miklósné
betegjogi képviselők
ÁNTSZ Pest Megyei Intézete
Az
előadás egy esztendő betegjogi eseteit ismerteti. A betegpanaszokban
megjelölt indokokat előfordulásuk gyakorisága alapján tárgyalja és a
kivizsgálás során feltárt okokat az alábbi főbb csoportokban sorolva
elemzi:
• A tájékoztatás hiánya, kommunikációs zavar;
• Betegápolási tevékenység (a betegápolás minősége, szervezetlensége);
• Az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog megsértése;
• Az egyes beavatkozásokba való beleegyezési jog megsértése;
•
Kórházi szövődmények illetve nosocomiális hátterű események, amelyeket
a beteg vagy hozzátartozója a betegjogok sérülésének tulajdonított;
•
A betegjogok érvényesülése akadályozására hivatkozva tett, valójában a
szociális ellátást érintő panaszok (szociális segély, nyugdíj
kiegészítés kijárása, stb.);
• A beteg által igényelt ellátás elmaradása;
• Az infrastruktúra hiánya miatti kényelmetlenség, rossz higiénés viszonyok;
• Bizalmatlanság a titoktartást illetően;
• A személyi szabadságot – ezen belül a mozgásszabadságot – korlátozó módszerek.
Az
esetek elemzésének közzététele tanulságos lehet mind az egészségügyi
intézmények mind a betegjogi képviselők számára a betegjogi panaszok
kezelésében.
|
|
|
<< Első < Előző 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 Következő > Utolsó >>
|
55. oldal / 60 |