Versenyképesség? |
Versenyképesség?
DR.
RÉNYI JUDIT
szaktanácsadó
Siemens
Rt.
Amikor
előadásomra a felkérést megkaptam, rengeteg kérdőjel merült fel bennem, és
ezeket a kérdőjeleket most a vetített ábrákon egy kicsit meg is jelenítem. Hol
vannak versenyek? Az első versenyfutás mindjárt ott kezdődik, amikor a
költségvetésből meg kell próbálni kiszakítani azt a részt, ami az egészségügy
fejlesztését, fejlődését szolgálja a következő évben. Számos más ágazattal kell
versenyeznünk, amikor a költségvetésből a fejlesztésre megpróbálunk forrásokat
nyerni. Mik azok az alapkövetelmények, amelyekkel igazában érvelni lehet?
Az
egyik a transzparencia, az átláthatóság. Meg kell mondani, hogy mi az, amit
szeretnénk. A másikat csak akkor tudjuk megtenni, ha hosszú távú fejlesztési
programjaink vannak, terveink vannak, ami mentén akarunk haladni. Azt is be
kell mutatnunk, hogy haladunk a világgal, és nyilván ezen érvek mögött
strukturális optimalizálás is rejlik. Tudjuk előre, hogy amikor egy
egészségügyi intézmény vagy az egészségügyi ágazat megpróbál lobbizni a saját
érdekében, ezt nem fogja tudni saját erőből vagy állami erőből megvalósítani. A
befektetések biztonságát kell valamilyen módon megteremteni. Magyarország
versenyez az Európai Unión belül, versenyez az USA-val, versenyez Ázsiával és
mindenkivel a világban. Ezt a nagy versenyképet kell magunk előtt látni, amikor
megpróbálunk abban gondolkodni, hogy a vállalkozó szemszögéből az egészségügy
mennyire versenyképes. Rengeteg kérdőjel van itt: egészségpolitika, a reformok elmaradása,
intézményrendszer, gond azzal, hogy nincs pénz, gond azzal, hogy nincs hosszú
távú elképzelés, hiszen ahhoz is pénz szükséges, a finanszírozási rendszer
transzparens és kiszámítható-e.
Mindezek
figyelembevételével vizsgálhatjuk, hogy jön-e a magántőke az egészségügybe,
hiszen a versenyképesség egyik mérőszáma éppen az, hogy a magántőke
megjelenik-e és be akarják-e fektetni a magyar egészségügybe. Ma egy
egészségügyi intézmény rengeteg vállalkozással áll kapcsolatban, olyan
vállalkozásokkal, amelyekkel a megkötött szerződések alapján fizetett díjban
igenis van profitrész is. Hiszen például energiaellátás területén a földgáz, a
villany, az elektromos áram díjában a szolgáltató cég profitrésze szintén
megjelenik. Egészen addig, amíg erről vagy a pékségről, vagy a
postaszolgálatról beszélünk, mindenkinek nyilvánvaló, hogy egy-egy cég csak
akkor tud fennmaradni, ha tevékenységével valamiféle hasznot is realizál. Ha
viszont orvos-szakmai területekről van szó, mindjárt erős kétségek támadnak és
főleg aggodalmak támadnak. Pedig sok intézményben például csak úgy tudják a
hiányszakmák ellátását megoldani, hogy a tulajdonos hozzájárulásával vállalkozó
orvossal kötnek szerződést. A vállalkozó orvosnak a szerződéses díj
ellenértékéből el kell tartania önmagát, újjá kell termelnie saját munkaerejét,
bizonyos fajta haszonnak kell abban is lennie.
Nem
mindegy az, hogy azok a vállalkozások, amelyekkel a funkcionális privatizáció
során kapcsolatba kerül az egészségügy, milyen beruházási kényszerrel
találkoznak. Ha az energiaellátást nézzük, nyilvánvalóan abban a díjban, amit
fizet az egészségügyi intézmény az Elektromos Műveknek, benne van az a
beruházási hányad is, amiből az Elektromos Művek a hálózatát fenntartja.
Ugyanez elmondható az összes többi területről. Mi van akkor, amikor például
radiológiát, labort vagy művese-kezelő állomást funkcionálisan privatizálnak?
Miért privatizálják? Bizonyára azért, mert nem tudja a tulajdonos megteremteni
a beruházási forrásokat. Mi a feladat akkor, hogyan tud magántőkét találni?
Valahol ott kellene keresni a megoldást, hogy az egészségügyi intézmények a
finanszírozás során, finanszírozás címén ne valamiféle költségtérítést
kapjanak, hanem mintha egy számlát állítanának ki, a teljes ráfordítást
megkaphatnák a betegbiztosítótól.
Van-e
transzparencia az egészségügyben? Többé-kevésbé van, de teljes egészében sajnos
nincs. Milyen a befektetések biztonsága? Ma kalkulálható rizikóval nem lehet
befektetni az egészségügybe, hiszen a forrásoldal, a finanszírozás egyik napról
a másik napra változhat, pozitív irányban ritkán. Amikor befektetőket várunk
egy versenyképes egészségügybe, ők azt mondják, hogy csak akkor jönnek, ha a
tőkepiaci elvárásoknak megfelelő tőkemegtérülés, a transzparencia és a többi
biztosított. Kérdés, hogy biztosított-e? Úgy érzem, hogy ma még nem igazán.
Ennek ellenére vannak befektetések a magyar egészségügyben, hiszen a
vállalkozók megpróbálják ezeket a nehézségeket átlépni. De ne csodálkozzunk,
hogy ha a helyzet változatlan marad, egy-egy magánvállalkozásnak be kell
zárnia, mert a tulajdonosok nem mindenhol türelmesek. Ha a részvényeseknek nem
tudnak elszámolni a befektetett pénzzel, akkor esetleg fel kell hagyniuk az
adott egészségügyi intézményben működő vállalkozásukkal. Nagyon szeretnénk, ha idáig senki nem jutna
el.
|