Az európai egészségügyet még mindig az egyes országok különböző tradíciói jellemzik. Az egészségügyi személyzet képzése különböző, eltérőek a szolgáltatás-kínálatok, amelyeknek igénybe vétele országonként nagy differenciát mutat, ugyanígy gyakran nem összehasonlítható a szolgáltatások finanszírozása.
Maga a forrásfelhasználás nem feltétlenül jellemző az egészségügy minőségére. A lakosság elégedettsége is gyakran nehezen végrehajtható rendszerértékeléseket mutat, amelyek nem mindig korrelálnak a szakértők elvárásaival.
A régiókat átfogó szervezetek, mint a WHO, OECD, EU, évek óta foglalkoznak ország-összehasonlításokkal; az ország-összehasonlításokat többnyire nem megfelelően interpretálják, hanem változatosan elidegenítve alkalmazzák, hogy bizonyos érdekekhez érveket adjanak, hogy valamit tegyenek, vagy ne változtassanak. Eltekintve ezektől a helytelen szokásoktól, ezeknek az összehasonlításoknak további funkcióik vannak, nevezetesen nemcsak egyáltalán létrehozni az összehasonlíthatóságot, hanem egy benchmarkingot (üzem-összehasonlítást) is kiváltani a nívószerű szisztematikus javítás irányába. Minden szakember számára világos, hogy az ilyen szisztematikus változtatások az ilyen különböző nagy rendszerekben csak hosszú távon és a további társadalmi és különösen gazdaságpolitikai fejlődések haladásától függően mehetnek végbe.
Mégis úgy hiszem, hogy egy szisztematikus konvergencia ismerhető fel. Ezt politikai, információtechnológiai, orvostudományi, gazdasági és egyéb trendek támasztják alá.
Az EU-ba való belépés még sokáig nem feltételezi, hogy az egészségügyi rendszert közvetlenül az EU 15-höz hasonlóvá kell tenni. Eddig az EU nem is priorizálta az egészségpolitikát. Az egészségügynek a kiegyenlítése nem állt és most sem áll az előtérben; a gazdaság- és a valutapolitikának éppúgy előnye van, mint a mezőgazdasági politikának. Egy olyan dinamika, mint ami ma látható az energiaszektorban, az egészségügyi szektorban nem várható.
Mégis egy alapvető konvergencia nem hiányozhat: a menedzsment stratégiailag minden országban fokozottan fog a várható változási folyamatokhoz orientálódni, és jó lesz az ilyen trendeket idejekorán felismerni, intézkedéseket tenni, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Különben feladatait nem fogja teljesíteni.